Húsvét után...
Érdekes húsvétom volt, furcsa, hogy csak Luca húgom volt otthon, a fészektől mindenki Pest felé vagy még nyugatabbra vette az irányt...
Ettől még persze nem volt rossz, Kedvesemmel így is jól megvoltunk, szépen kellemesen teltek a napok, aztán elérkezett a hétfő:
Viszonylag korán kellett kelnem, akkor még nem tudtam, milyen mozgalmas napnak nézek elébe.
Izgatott voltam, mert kiadós autókázás volt kilátásban aznap, rövid készülődés után Kedvesemmel és már azóta hazaért Berci öcsémmel kocsiba ültünk és lementünk Nagyihoz. Kriszta útközben kiszállt a lakásuk előtt, hogy otthon készülődhessen a locsolkodók fogadására. Mi addig Bercivel megöntöztük a Nagyit, aki nagyon örült, hogy ott voltunk, szerintem nem sejtette, hogy aznap mindhárom unokájának jelenése lesz ott.:)
Visszamentünk Krisztáékhoz, meglocsoltuk őket, közben a ház férfijai, Gábor és Ádám készülődtek a locsolkodótúrára, melynek én voltam a fuvarosa.:) Miután Kriszta és Édesanyja utunkra engedtek minket, Bercit gyorsan hazadobtam és beugrottunk Kedvesem öccsével Ádival Nagyanyóhoz. Onnan mentünk tovább Mamiékhoz, majd még két családbeli hölgyhöz, mindenhol nagyon kedves fogadtatásban volt részünk.
Úgy terveztem, hogy itt véget ér majd a napom, mert az utcánkban locsolkodásra - ismerve az ottani szokásokat - már nem volt megfelelő az időpont, de eszembe jutott, hogy mi lenne, ha beugranék Keresztanyámhoz, biztos elbír még egy locsolót.
Kiderült, hogy nem is vártak locsolkodókat, (hát persze, most így utólag belegondolva: három fiával és a férjével él együtt, megöntözik elegen:)) de annyira örült a váratlan látogatásomnak, hogy egyből meghívott ebédelni. Én óvatosan, de elfogadtam a meghívást, jókat beszélgettünk evés előtt és után, de közben egyre jobban idegesített a gondolat, hogy nem tudtam, mivel menjek vissza Bp-re...
A probléma ott gyökerezett, hogy nem volt a diákomon matrica, mert elfelejtettem kérni a KTH-ban, ezért már Eger fele is teljes árú jeggyel tudtam csak utazni. De akkor elhatároztam, hogy kocsival megyek vissza Bp-re, hogy utasként vagy sofőrként, azt még eldöntetlen volt.
Elkértem Tamástól a "Háború a nemzet ellen" c. dokumentumfilmet, elkezdtünk átkódolni az ő gépén sima DVD-be, ami persze időbe tellett... Addig hazaugrottam, és Lucával futottam össze, aki Lajosvárosba készült, ami 3 km-re van a házunktól. Egy kis vacakolás után elvittem Lucát oda, majd Nagyihoz, aki kitörő örömmel fogadta az aznap még nem látott unokáját.:) Végre kiderült, hogy elvihetem a kocsit Bp-re, Matyi barátomat gyorsan be is szerveztem útitársnak, de végülis mást már nem sikerült.
Még visszamentem egy kis időre utána Keresztanyámékhoz, aztán a filmmel a kezemben beugrottam még Kedvesemhez, ahol még ott voltam egy kis ideig, majd hazaszaladtam összepakolni(utólag kiderült, hogy a ruháim nagy részét és a tiszta ágyneműt sikeresen otthonhagytam a nagy rohanásban).
Ezután bepattantam az autóba és elszaladtam Matyiért. Aznap már tankoltam egy minit, mert már vészjóslóan közelített az üzemanyagszint a nullához, a nagy út előtt is kénytelen voltam tankolni, de ennek már elégnek kellett lennie.
Egy Aszód előtti 20 perces dugót leszámítva sikerült viszonylag gyorsan, 2:25 alatt odaérni a Schönherz-hez, ahol gyors fordulás után elindultam "felfedezőútra" Apáék felé. Még sosem voltam egyedül kocsival feléjük, ezért elindultam az M5-ös felé, mert az az út volt a leginkább ismerős számomra. Szitált az eső és mire az M0-shoz értem, be kellett izzítani az ablaktörlőt, mert a belső sávban beálltam egy sportos sofőr mögé, hogy a kamionsereget leelőzzem, de ennyire még nem éreztem magam bezárva az autóval: eleve a korlát nagyon közel van az M0-son a belső sávhoz, a kamionok mellett nem igazán akartam közel maradni a terelővonalhoz, tehát két tűz között, nagy vízpermetben, félig vakon mentem előre, de tudtam, hogy előbb-utóbb kitisztul az út. Így is történt, a Miklósi leágazót időben kiszúrtam, így onnantól már nem volt gond a beéréssel, csak némi parkolási zűrzavar volt, mert azt hittem, hogy Apa autója a garázsban pihen és be tudom állítani a kocsit a kapun belülre, de nem sikerült, kint álltam meg.
Másnap reggel nagyon álmosan sikerült elindulnom vissza Kelenföldre, hogy Anyukámnak kézbesítsem az autót. Utána visszatért minden a normális kerékvágásba.
Aznap még eszembe jutott a SPAR-ban, hogy hogyan lehetne felgyorsítani a pénztárnál az emberek kiszolgálását, de erről később...
Folkhétvége után, zh-időszak előtt...
Előző hetem kellemesen zárult, ugyanis a X. Egri Marathoni Folkhétvége épp péntek-szombat-vasárnapra esett. Eljött az idő, hogy Kedvesemmel végre együtt menjünk táncházba.
Pénteken volt Kerekes Band-táncház, ami ritkaságszámba megy manapság, mert ők főként koncertezni szoktak. Moldvai táncok alá adtak remek zenét, meglepődve tapasztaltam, hogy a Művészetek Háza(vagy egriek számára továbbra is Ifjúsági Ház) a fenti nagyteremben rendezte be a terepet a táncosok és a zenészek számára... Finoman szólva is tumultus volt, hiszen az első két tánc után megérkezett mindenki, aki megakart, onnantól kezdve rendesen meggyűlt a bajunk a kis teremmel, 2 alkalommal a székeken kötöttünk ki Kedvesemmel, mert nem fértünk be...(de legalább kifújtuk magunkat:))
Érdekes volt megfigyelni, hogy míg a szakon, ahova járok kb 6%-os a lányarány, addig a táncházban ez épp fordítva volt. (Vajon, ha pár száz Schönherzes egyszer betévedne egy táncházba és nem csak innának ott, lenne-e onnantól nőhiány?:))
Szombaton Besh o droM koncert volt, ugyanott, ahol a táncház. Sajnos a banda nem teljes felállással jött, mert nem fértek volna el a színpadon, de így is bezengték az egész termet és az amúgy zárkózott egri közönséget sikerült kibillenteniük nyugalmi állapotukból.:)
Ezután még maradtunk, hogy megvárjuk a Gajdos Együttes táncházát, melyben nagybátyám és felesége zenélnek. Mire végre rájuk került a sor, elfáradtunk a várakozásban, mert a Besh o droM és a Gajdos közé egy görög táncház ékelődött be, ami elképesztően altató volt...
A vasárnap gyorsan eltelt, de volt még alkalmam Kedvesemmel együtt lenni, mert nem mentem el az esti busszal Bp-re.
Így kivételesen hétfőn jöttem vissza Budapestre, mert Anyum párjának kocsijába befértem még én is.
Azóta a szokásos heti rutin zajlik, jövő héttől viszont elszabadul a pokol, futószalagon jönnek majd a ZH-k, már alig várom...
Nagyon megkésve...
Nem gondoltam volna, hogy a félév ennyire elveszi az időmet a blogírástól, ezért írok csak most újra.
Igyekszem most több témát is érinteni, ezért lehet, hogy most hosszú lesz ez a bejegyzés...
Először is a történések:
Hétköznapokon semmi érdekes esemény nem történik mostanában, rutinszerűen telnek a hetek, persze némi izgalom mindig van, a heti 2 kisZH miatt, de ez a legkevesebb...
Múlt előtti hétvégén Kedvesemmel kicsit kimozdultunk a városból, kocsiba pattantunk kutyánkkal, Rozival és már úton is voltunk Felsőtárkány felé.
Különösebb koncepció nélkül vágtunk neki a gyaloglásnak, amiből egész szép kis séta kerekedett, érintve (véletlenül) 12-edikes osztálykirándulásom helyszínét, valamint az erdei vasút mentén elhelyezkedő lovastanyát és a szezonálisan "kiállított" muflonokat; a Stimecz-házig nem mentünk már el, mert visszafordultunk, mivel a kutyus már fáradt volt kicsit. Itt még nem ért véget a séta, a parkolónál, ahol az autó várt minket, egy beteg róka szenvedett a földön. Kedvesem a közeli fogadóba beszaladt szólni, ők rögtön hívtak állatorvost, de ezt már nem vártuk meg, hazamentünk Egerbe.
Ezután jött megint egy hét, az ötödik, mérföldkőhöz érkezett a kollégiumi muffinkör alapítása, beadtam az "alapokmány"-t. Most már csak várni kell... Ezen a héten volt az első éles mérés laborunk mérőtársammal, JB cimborámmal. Ahhoz képest, hogy nem tudtuk még csütörtök este azt sem, hogy 2. vagy 5. mérésre kell-e készülni, végülis sikerült a megfelelőt választanunk és 4 óra erőfeszítéseit a rendkívül emberséges laborvezető srácok 4-essel honorálták.
Mérés után hazamentem és háromnapos hétvége következett, ami már önmagában egy remek esemény, főleg, ha a szülői ház kiürül... nos nem teljesen, mert Hugom otthon volt még egy napot, de ez nem számított sokat, végre én voltam a ház ura egy pár napra. :)
Kedvesemtől közelgő névnapom alkalmából egy könnyed 2000 darabos puzzle-t kaptam, mely egy lengyel vitorlásfregattot ábrázol nyílt vizen, mondanom se kell, hogy a kép kb fele víz, tehát kitart még egy ideig a rakosgatása...:)
Hétvégén volt az első idei Forma-1-es verseny, amit nagy várakozás előzött meg, mert igazi nagyágyúk feszültek egymásnak és új csapatok is léptek a "ring"-be.
Sajnos a nagy tüzijáték elmaradt, ugyanis a verseny alatt történő tankolás betiltásával a maradék előzési potenciált is kiölték az autókból, ehhez jön még az, hogy a KERS-et is betiltották, ami tovább rombolja a versenyek dinamizmusát...
Egyetlen izgalmas pont kizárólag a kerékcserékben maradt, melyek villámgyorsak lettek, viszont sajnos kb minden pilóta csak egyszer volt kint, ami a tavalyi viszonyokhoz képest megint csak visszalépés. Alonso szokás szerint ölébe pottyant győzelmet ünnepelt a sajátjaként, mint 2005-ben és 2006-ban... Remélem feltámadnak a csapatok, hogy az önelégült zsenit megszorongathassák. Kedvencem, Button nem szerepelt rosszul, de még van hova fejlődnie, hogy Hamilton-nal tartani tudja a lépést. Schumacher hozta a minimumot, vagyis egy picivel Rosberg mögött ért célba, amit értékelhetünk úgy is, hogy nem rossz elsőre, tud még valamit az öreg, de úgy is, hogy: ha már így beharangozta magát és Rosberg elől elhappolta a magasabb rajtszámot, akkor már illett volna előtte végeznie.
Ma este jöttem vissza Budapestre, dilemmám az volt egész úton, hogy bérletet vagy gyűjtőjegyet vegyek... Megoldódott, nem volt gyűjtőjegy, de vonaljegyet éppen tudtam venni kettőt. Gyorsan felkaptam, mert már hallottam, hogy közeleg a metró, nézem, ellenőrök sehol. Na, gondoltam, csak nem fognak épp most a Blahánál ellenőrizni a metróból kifele menet... Bejött, a 4-es villamos is egyből jött, tehát a Stadionoktól odaértem a kolihoz 20 perc alatt.
Beérve a liftközbe megpillantottam egy érdekességet: Majdnem 700 főre emelték a látogatók létszámát a korábbi 100 fő helyett! Ez kérem szépen komoly fejlődés!
Ezzel zárnám a mondandóm mára, nemsokára jelentkezem.
Kicsit megkésve...
Az utóbbi, már lassan két hét meglehetősen változatos és eseménydús volt, ezért írok csak most:
Múlt hétfőn szokványosan indult a hét, azzal a különbséggel, hogy a fiúkkal, azaz Ádámmal, Jenével és Zsombival elhatároztuk, hogy próbasütéssel felmérjük a leendő körünk, a SCHütiiii kör várható keresletét.
A tervünk 120 muffin megsütése volt, amit aztán ismerősöknek és arrajáróknak kínáltunk volna. De... sajnos nem vettük figyelembe, hogy aznap hétfőre egy meglehetősen fajsúlyos rendezvény esett, a Gólyaszerda (hogy miért pont szerda, azt ne tőlem kérdezzétek...:D), ennek köszönhetően a célközönség nem tudta a levelezőlistán időben elolvasni a felhívásunkat, miszerint muffin vár minden édesszájút a 4. emeleti konyhában. Ilyenkor, amikor nagyobb rendezvény van, a gólyáknál lekapcsolják a netet, hogy ne kockuljanak, hanem menjenek le a nagyterembe társasági életet élni...
Valamennyien azért odataláltak a 4. emeletre, miután Jene és Ádám levittek némi sütit a nagyterembe, szerencsére mindenkinek ízlett a finomság.
Végső soron jól jöttek a sütik a héten, mert így nem kellett büfézni, vagy elcsábulni a boltban, hanem vittem minden nap egy kisebb adagot (kb. 1 tepsinyit), amiből egy-egy napig szépen ellakmározgattunk...
Ezen a héten kiderült számomra, hogy a páros hetek nem lesznek különösebben megerőltetőek, ez mindenképpen pozitívum a félévben (bizony, akad ilyen is azért:))!
Az előző hét szerencsére gyorsan eltelt, mert Kedvesemet vártam, aki jött is pénteken és maradt egészen szerdáig. :)
Furcsa, de isteni érzés úgy bejárni előadásokra, gyakorlatokra, hogy tudom, otthon vár a Kedves... Sajnos megbetegedett a hét közepére, ezért tegnap hazament Egerbe.
Ez a hét eddig jól alakult tanulmányilag is, holnap mérés labor lesz, ami mindig kihívás, de legalább szakmai dolog...
Most nem sikerült túl hosszúra a bejegyzés, majd legközelebb...
2. szorgalmi hetem előtt...
Arra gondoltam, hogy a hét végére ezentúl kicsit összeszedem a gondolataimat az aktuálisan előző hetemről, mert eseményben sosem lesz hiány...
Először is, ugyebár előző félévekhez képest rengeteg (új) tárgyam van, de ez nem baj, mert végre-valahára érdekes, szakmai jellegű tárgyak is kerültek az órarendembe.
Első megdöbbenésem hétfőn volt, miután újra megnéztem, hogy mégis mi vár rám a félévben... A ZH-k szép katonásan fogják követni egymást: hétfő-péntek-hétfő-péntek... mily' csodás!
Aztán a vizsgák... nem 6, hanem 7 lesz, tehát még egy ok arra, hogy soha többé ne vegyek fel ennyi (38) kreditet...
Időm se volt arra, hogy rendesen pánikba essek, mert hétfő este átugrottam Apáékhoz, ahol a kistesóim már nagyon vártak, Anna, a legkisebb hugom már az ajtónyitáskor futott felém, lám, a kisördög már emlékszik rám! Összességében egy szokásos, kellemes kis este kerekedett ki a dologból, némi webkamerázás is belefért Kedvesemmel, Krisztával, de főként a hugik voltak a képen, és produkálták kicsit magukat... Ilyenkor halálosan szórakoztatóak tudnak lenni!
Na, de ugorgyunk - ahogy Pósalaky Úr mondaná Móricz híres regényében -, hiszen következett a kedd, ami kicsit rohanósan kezdődött, a szokásos reggeli csiripelés elmaradt, így kicsit nehezen akartam elhinni reggel 6-kor, hogy reggel van, mert még sötét volt... Aztán nagy nehezen sikerült elérni egy HÉV-et, amivel éppen beértem időben a fővárosba, hogy aztán kedvenc mérés laborvezetőmet új szerepkörben láthassam, előadóként!
Hát Khazy kitett magáért, nagyon jó kis előadás volt, akkor még nem tudtam, hogy zsinórban még sok ilyen remek előadás lesz a héten...
Szerda volt a mélypont, és úgy tűnik, hogy kávé híján nehéz lesz kibírni azt a napot a továbbiakban... 8-17-ig folyamatosan előadás, egyszer kell csak épületet és ezzel termet váltani, mert egyébként egész nap ugyanott, az I épületbeli Kozma-teremben vagyunk ötszázan (na jó, még az első heteken ennyien, aztán majd elfogyunk:))...
Ezt a napot viszont C.H. dobta fel, hiszen az arab úr tartott szórakoztató, de 3 órás előadást, valamint érdekes volt látni felsőbbéves szobatársamat velem egy előadáskurzuson...:D
Csütörtököm se volt kevésbé fárasztó, de legalább volt egy kétórás szünetecske, összességében ez a nap is jól sikerült, érdekes angoltanárt kaptunk, ő magát csak "kockafejű bölcsész"-nek titulálta, hát igen, nem véletlenül oktat műszaki angolt.
Pénteken már végre karnyújtásnyira voltam attól, hogy hazaérjek Kedvesemhez, de előtte még lefáradtam fizikán, majd kivánszorogtam a Nyéki Uszodába, onnan vissza mérés laborra, amit két fiatal srác fog nekünk tartani, látszik, hogy értik a dolgukat, remélem mire vége lesz a félévnek, már mi is érteni fogjuk.
Aztán végre hazamehettem és végre kedvenc időtöltésemnek hódolhattam ma délutánig: Krisztáztam
És mivel Valentin-nap volt, amit mi nem szoktunk megünnepelni, de most azért, hogy kicsit a 18. hónapfordulónkat megtámogassuk, megleptük egymást...
Összegezve a hét iskolai tanulságát...: Ha megtalálom az érdekeset a tárgyaimban és rá is állok, hogy megtanuljam a tudnivalókat, nagy bajom nem lehet... Ez a félév úgy tűnik, vízválasztó lesz, nem hiába mondogatták a gólyatáborban: "A hallgatók több mint feléből SOHA nem lesz mérnök!"
...valamint: Ha cserepes növénnyel kedveskednék legközelebb a Kedvesnek, azt mihamarabb meg kéne locsolni, hogy reggelre ne nézzen ki úgy, mint ami le akarja vetni magát a szekrényről...:D
Erről a hétről ennyit, to be continued...
Mit olvasok?
2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?
- Wass Albert: Elvásik a veres csillag - Ez volt az első nem fantasy-jellegű könyv, mely annyira magával ragadott, hogy még aznap elolvastam azt a pár száz oldalt.
3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád, és félelmet keltett benned?
- Nem olvastam ilyet még, de a jövőben se lesz szükségem ilyen adrenalinforrásra.
4. Mit használsz könyvjelzőnek?
- A fejemet, persze nem fizikai értelemben! :)
5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?
- Hát, mostanában főként internetes cikkeket olvasgatok, szépirodalmi művet utoljára nyáron olvastam.
6. Mi volt az első könyved amit olvastál?
- Nem könnyű kérdés, mert már viszonylag korán megtanultam olvasni, ha jól emlékszem, akkor talán Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese c. kötetét olvastam először.
7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)
- Teljesen mindegy, akár cafatokban is elolvasom a könyvet, ha a tartalma jó.
8. Mit olvasol most?
- Jelenleg semmit.
9. Hányadik oldalon jársz?
-
10. Rajta hagyod a “kezed nyomát” a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?
- Nem szoktam rajtahagyni semmilyen nyomot, esetleg néhány szamárfület, de azt sem szándékosan.
11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?
- Igen, de azért bele is nézek előtte, vagy utánanézek más forrásból, hogy miről is szól.
12. És az oldalszám?
- Talán, de ez főleg kötelező olvasmányoknál befolyásolt.
15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
- Nem emlékszem ilyesmire.
16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?
- Nem hiszem, hogy elajándékoznék bármilyen könyvet is, esetleg olyasvalakinek, akit nagyon szeretek.
17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?
- Nem, sosem.
18. Tényleg, olvasol a mosdóban?
- Ez egy redundáns kérdés, a választ lásd feljebb.
19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?
- Nem vezetek rendszert, mert nem vagyok nagyon aktív olvasó, én a dinamikus olvasnivalókat szoktam választani általában, mert rövidebbek és aktuálisak.
+1.: még valami hendikep?
- Nincs
Fogaskerekek csikorognak, billentyűk kattognak, megszületett a blog!
Pár nappal negyedik szemeszterem kezdete előtt hatalmába kerített a gondolat, hogy az elkövetkező hónapokban kikapcsolódásként vagy egyszerűen csak "nem-tanulás"-ként mivel töltsem az időmet...
Természetesen Kedvesemmel való csevegéssel...
De valami alkotó jellegű dolog is kéne már, mert az egyetemi szárazság mellett nem lehet szakmán belül újat alkotni, csak ha valaki annyira tud, hogy már rutinból behúzza az ötösöket, vagy ennek ellentéte, vagyis azt csinálja, ami érdekli, az egyetem meg ráér, előbb-utóbb csak meglesz az áhított diploma...
Nekem most mindkét oldal felé kéne közelednem, de ezt nem lehet ilyen könnyedén kivitelezni, viszont a blogírás nem annyira időigényes dolog, mert napi gondolataimat kb annyi idő leírni, mint amennyi idő alatt megnézek egy epizódot valamelyik kedvelt sorozatomból... elvileg.
Ezzel az első bejegyzéssel megragadom az alkalmat, hogy leírjam, kijegyzeteljem, hogy mit szeretnék elérni a következő hetekben, hónapokban:
- Bejárni minden órára és előadásra az egyetemen (na bumm, sikerült a legnehezebben kivitelezhető dolgot az elejére írnom, de sebaj...:D)
- Életben tartani a blogot
- Zenei témájú dolgokat behozni a blogba
- Infós témákat behozni a blogba
- A nagyvilág történéseiről való elmélkedést behozni a blogba
- Látogatókat csalogatni a blog oldalára
- Schönherz koleszban beindítani SCHütiiii nevű körünket, mely a kb. 1000 fős koli éhező, nassolni vágyó emberkéinek heti egy alkalommal fogadót nyit.
- Teljesíteni minden tárgyamat legalább 3-asra.
- Keresni embereket zenei elképzeléseim megvalósítására (magyarán bandát alapítani).
- És a legfontosabb, hogy a családommal és a Kedvesemmel a lehető legtöbbet foglalkozzak, minden más (kivéve a tanulmányokat) irreleváns, ha ezt a pontot nem teljesítem.
Na, de most ideje visszatérnem a valóságba!
Bemutatkozás
Ezt a blogot azért hívtam életre, hogy kiírjam magamból a gondolataimat és, ami még fontosabb, kevesebbet beszéljek hülyeségekről élőszóban!:)
Keresés
Linkek
Régi bejegyzések
Utolsó kommentek
Még nincsenek kommentek.Legtöbb komment
A legjobbak
Kategóriák
